Itt vagyok bennem. Érzem. Végre érzem. Szia, hát Mi lennénk. Most olyan jó Velünk, olyan nyugodtan ficánkolós-zsibongós érzés. Mint mikor túlcsordulni készül a víz az üvegpohárban. Tiszta feszültség. Önmagán túlcsordulni vágyik, de valójában csak feszegeti a határait. Mert attól egész ami.
Kitöltjük az üres helyeinket, önmagunkban, mi egyedül. Nem is kell más.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.