Torztükör

milyen furcsán beszédes
ma a kicsi énem
konkrét és őszinte

nyitott könyv vagyok
magamnak, olvasom magam
felolvasok belőle

neked

hátha megnyugszom.

néha csak úgy, a semmiből jön
az érzés
a fejemből indul és végigfut a gerincemen

és végül csak ez marad és szétfeszít

basszus bárcsak el tudnám mondani hogy mennyire kurvára szeretlek

Izgul Ön az esküvője miatt?

a) Aznap reggel: Egy távoli rokon meghív még 25 lengyel rokont, modván: "csak 500Ft/meghívó volt a postaköltség"! Kiverem a hisztit és mindenkit otthagyok a picsába.

b) Elkések a saját esküvőmről. 4 órát. Jó, és?! Most készültem el na. De hol van mindenki?

c) Rossz ruhát veszek fel, de csak ott veszem észre hogy feketében vagyok. Kalappal a fejemen. Tisztára, mint Audrey Hepburn.

d) A pap dorombol. Mármint nem mint a macskák, hangszeren. És össze-vissza ugrál a vendégek között, a padsorokon és ostobábbnál ostobább feladatokat csináltat velünk. Ha jól emlékszem nem kértünk vőfélyt....

e) A templomi után muszáj elszívnom egy cigit. (Anyám de jól esik.) Közben mindenki elindul a polgárira, és nekem nem marad hely az autókban. Nem zavar, kiszállítok két embert az utolsó ottmaradt autóból, majd ők metróznak. Elvégre én vagyok a menyasszony vagy mi a szar....

A teszt eredménye:
Nem, Ön nem izgul az esküvője miatt. Csak a tudatalattija. 

Ha Babszem Jankó 4 hét alatt 5 cm-t nő és az anyakoca kielégítő étrend mellett 12 hét alatt 5 kilót ad le, akkor hány éves a kapitány?

az otthon idegen illata már-már
orrfacsaró

a magányom szaga ez, csendes
hiányodé

de kicsit mégis itt vagy bennem
mindig

hát szóval van most ez a dolog.
a dolog ami minden más dolgot megváltoztatott és fontossá tett és elhomályosított és megszépített és lerombolt és eltúlzott és felemelt és lényegtelenné tett és felpörgetett és megvilágosított és megnyugtatott és kit érdekel a többi

mikor van ez a dolog.

5w4d

csak pozitívan

bocsásd meg hogy ez vagyok

de ha más lennék nem szeretnél

lopott csók az idő emlékezete

eltűnt mintha nem is lett volna

homályosan tűnik fel előttem

most

mert már tudom az igazi neved

jól kibőgni magad olyan, mint

másnaposan hányni

utána megnyugszik a gyomrod

- Nem értem. Se ok, se indíték. Miért?
- Ne próbálja értelemmel felfogni. Ez egy érzés. Amilyen gyorsan jött, úgy el is ment.
- Nyomtalanul.
- Bennem nagyon is nyomott hagyott.
- Nekem bizonyíték kell.
- Az nincs. Be kell érnie a vallomásommal.
- És ha hazudik?
- Nézzen rám. Nem hazudok.
- Hallgatom.
- Megöltem az örömöm és fáj.

inkább ma mégsem

majd talán holnap

vagy máskor

nem is olyan szomorú ez a semmi

csak értelme volna

nem sírnék utána

néha sírni volna kedvem

csak úgy

nem tudom

talán mert esik -

- az életszínvonal

ennek semmi köze a halálhoz

- Miért hagysz magamra?
- Nem hagylak magadra. Sosem hagytalak magadra. Ha szükséged lett volna rám, ott lettem volna. Csak épp nem volt szükséged rám. Nincs ezzel baj.
- Haragszol, ugye?
- Nem. Már nem vagy annyira fontos, hogy haragudjak. Egyszerűen csak mások a prioritások.
- Miért csinálod ezt?
- Mert szeretem.
- És engem nem szeretsz?
- De. Csak mások a prioritások.
- Mégiscsak haragszol rám.
- Eszem ágában sincs. Azt hiszem túldramatizálod ezt az egészet. Ez csak egy esküvő. Naponta több ezerszer megtörténik. Semmi különleges nincs benne.
- Ez a te esküvőd.
- Igen. Ha szeretnél, eljöhetsz.
- Nem hiszem, hogy szeretnék ott lenni.
- Akkor meg nem mindegy neked, ha úgysem leszel ott?
- Nem.
- Jó. Akkor duzzogj csak. Én viszont továbbléptem. Ideje lenne neked is.
- Mintha csak azt kérnéd, hogy vágjam le a fél karomat. 
- Nem kérem. Csak azt, hogy nőj fel, apa.

paradicsoM

esett az éjjel és te ott voltál velem
szarrá ázva, részegen
táncoltunk az esőben

villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem

foghíjas a mosolyod
néha elfelejted hogy örülsz

zöld a néma tompaság és süllyedünk
süllyedünk és zöld a néma tompaság

megáll az idő és nincsen már tér
nincsen már tér és megáll az idő

csodaszép lebegés, egy tündéralak úszik felém
egy tündéralak úszik felém, csodaszép lebegés

és gyönyörű de ő a halál
és ő a halál de gyönyörű

nem éri meg 

 A postás mindig kétszer seggbe

legalizáltam az érzéseimet
nem kellett volna
mindenki betépett tőlük
és most ájultan hevernek
és meg fognak halni
és én leszek a gyilkosuk
és akkor egyedül maradok az érzéseimmel
és én is meghalok
 

ha megfogtad, engedd el
idővel úgyis megrohad és kifolyik a kezeid közül

elveszni hagyni magam - édeskevés
kell hogy rám találjak

- Úristen, tényleg? Nem is tudtam.
- Persze. Nem vetted észre? Már nem csillog úgy a szeme.