- Miért hagysz magamra?
- Nem hagylak magadra. Sosem hagytalak magadra. Ha szükséged lett volna rám, ott lettem volna. Csak épp nem volt szükséged rám. Nincs ezzel baj.
- Haragszol, ugye?
- Nem. Már nem vagy annyira fontos, hogy haragudjak. Egyszerűen csak mások a prioritások.
- Miért csinálod ezt?
- Mert szeretem.
- És engem nem szeretsz?
- De. Csak mások a prioritások.
- Mégiscsak haragszol rám.
- Eszem ágában sincs. Azt hiszem túldramatizálod ezt az egészet. Ez csak egy esküvő. Naponta több ezerszer megtörténik. Semmi különleges nincs benne.
- Ez a te esküvőd.
- Igen. Ha szeretnél, eljöhetsz.
- Nem hiszem, hogy szeretnék ott lenni.
- Akkor meg nem mindegy neked, ha úgysem leszel ott?
- Nem.
- Jó. Akkor duzzogj csak. Én viszont továbbléptem. Ideje lenne neked is.
- Mintha csak azt kérnéd, hogy vágjam le a fél karomat.
- Nem kérem. Csak azt, hogy nőj fel, apa.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.